Kínszenvedés és csalódás: nem vertük meg a finneket

Parádés hangulat várta a két csapatot a Puskás Ferenc Stadionban. Igaz, az óriási érdeklődés ellenére sok széksor üresen maradt a drágább szektorokban. A mérkőzés magyar mezőnyfölénnyel kezdődött, csak kilenc percet kellett várni az első lehetőségre. Koman térült-fordult a félpálya közepén. Befelé cselezett, majd nagyszerű ütemben tálalt Priskin elé, aki 8 méterről a hosszú sarkot vette célba, de Fredrikson leért a sarokhoz. A 14. percben a finnek is megmutatták, hogy azért tudnak ők is, ha akarnak. Főleg, ha hagyjuk is őket. Szépen adogattak a finnek a magyar térfélen. Végül Ring jutott lövési lehetőséghez, de a finn 22 méteres lapos lövését magabiztosan ölelte magához Király Gábor.

Az első félidő és talán a mérkőzés legnagyobb helyzetét Priskin hibázta el a 35. percben. Koman beadását követően Priskin pörgette fel magának a labdát hat méterre a kaputól. Fordulásból lőtt is, de a hálótartó vasat lőtte telibe.

A második félidőben a finnek kezdtek jobban. Az 50. percben Toivio 30 méteres szabadrúgása egész jól csapódott Király Gábor kapuja felé, de a rutinos kapusunk szemmel hárított.

Az 59. percben pályára lépett a sérüléséből felépülő Dzsudzsák Balázs is, aki egy kissé feltüzelte a közönséget, amelyre semmi panasz nem lehetett a mérkőzésen.

A második félidő egyébként inkább a küzdelemről szólt, mint a futballról. A finnek kapuja előtt küzdve szenvedett a magyar támadósor. Szűk 30 percet kellett várni a második félidő első komoly magyar helyzetére. Szabics lépett ki, de lövése keresztbe elgurult a kapu előtt, de ezután sem változott a meccs képe. Könnyen lehet, hogy a meccs ziccerét fogta Király az imént. Furuholm lépett ki és lőtt Király hasába 15 méterről. Szép védés volt. Öt perc múlva ugyanez volt a felállás. Király jól állja a sarat.

A végére teljesen elfogyott a magyar csapat. Örülhetünk a döndetlennek is. Rettentően hangos fütykoncerttel ért véget a mérkőzés, nem érdemeltünk gyözelmet.

A mérkőzés élő, szöveges tudósításáért kattints IDE!